A - K

A-Á
ÁBRÁZOLÁS: megjelenítés - a művészi tükrözés fogalmának egyik oldala, amely a tükrözés összetett folyamatából az objektív mozzanatot, a külső valóság tárgyias rögzítésének mozzanatát állítja előtérbe (szemben a tükrözés másik oldalával, a kifejezéssel melyben a szubjektív mozzanat, az alkotó belső tartalmainak felmutatása áll az előtérben). Az ábrázoló művészetek közé szokás sorolni a képzőművészeteket, a filmművészetet, fotóművészetet, s az irodalomból az epikát és a drámát.

ABSENCE: a környezettől való eltávolodást jelölő szürrealista kifejezés. Eredeti jelentése: távollét, hiány.

ABSZTRAKCIÓ: elvonatkoztatás - a művészi alkotás folyamatának egyik leglényegesebb fázisa, melynek során a művész élményeinek, ismereteinek sokaságából az alkotás számára lényeges tényezőket kiválasztja és a lényegteleneket elhagyja.

ADAPTÁCIÓ: valamely mű szabad átdolgozása.

AGITATÍV MŰVÉSZET: azon alkotások gyűjtőfogalma, amelyeknek elsőrendű célkitűzése az, hogy valamely aktuális kérdésben állásfoglalásra, illetve cselekvésre buzdítsanak. Propagandaművészetnek is szokták nevezni. A reklám és agitációs filmek, plakátok mellett az irodalom és a zene területén is számos ilyen műfaj él, így az agitációs rigmus, csasztuska, reklámvers, mozgalmi induló, katonadal stb. A műfaj a szó szoros értelmében vett művészet határain kívül helyezkedik el.

AKTIVIZMUS: szűkebb értelemben a német expresszionizmus balszárnyának mozgalma, képviselői radikális-utópisztikus programjaikban egy felszabadított társadalom körvonalait vázolták fel - tágabb értelemben azon avantgardista tendenciák összefoglaló elnevezése, amelyek a polgári világ elleni lázadást hirdették, esztétikai elveik szerint minden művészi gesztus egyúttal társadalmi cselekedet is; a művészet értéke jó vagy rossz társadalmi hatásában mérhető, így elsősorban a hatás érdekli őket, nem pedig a kifejezés módja - Kassák és körének mozgalma a tízes években: a művészetet tettként fogják föl és megpróbálják a művészt és a hétköznapi embert elválasztó falat lebontani.

ANTIK ÜVEG: lásd üvegfajták

ANTROPOMORFIZMUS: az emberre jellemző tulajdonságok, képességek átvitele a külvilág jelenségeire vagy a túlvilágiról, istenségekről alkotott elképzelésekre ( pl. a görög mitológia istenei, kiket nemcsak emberi külsővel de emberi tulajdonságokkal ruháztak fel ) - a vallás és a művészet más-más előjelű de általános jellegzetessége, szemben a tudománnyal amely mindig dezantropomorfizál ( a tudomány feladata, hogy a valóság törvényszerűségeit a lehető legobjektívebben vizsgálja, kiszűrve az emberi szubjektivitást ) - a szépirodalom legfontosabb stíluseszközeinek egyike, a megszemélyesítés ( personificatio ) legtöbb esetben emberi érzések, képességek analógiáját fedezi fel elvont dolgokban, természeti jelenségekben, tárgyakban.

APOKALIPTIKUS: látomásszerű, végítéletszerű.

APOKRIF: a tételes vallások által el nem ismert - nem hiteles, hamisított.

ARCHAIZÁL: valamely régebbi stílust utánoz.

AVANTGARDE: (jel.: előőrs) - azoknak a XX. századi művészeti irányzatoknak a neve, amelyek a művészi forma radikális megújítására törekedtek, ugyanakkor az élet megújítását is hirdették ( futurizmus, dadaizmus, konstruktivizmus stb. ).

AUTOMATA GÉPEN GYÁRTOTT ÜVEGEK: lásd üvegfajták

BAROKK: a reneszánszot követő korstílus kb. 1530 és 1750 között, jellemzői az ellentétek szembeállításából, lendületességéből és ünnepélyes pompából állnak - a barokk irodalmi művekre jellemző az antik és a keresztény mitológia látomásos megjelenítése, a nyelvi pátosz és cikornyás, zsúfolt stílus. Neve az olasz barocco szóból származik, mely a szillogisztika egyik, bonyolultságot, nyakatekertséget kifejező alakzatának elnevezése.

A barokk szereti a végtelen és mértéktelen hullámzást, a fokozást és a túlfokozást, a kuszáltságot, a titkos értelmek szimbolikus, képszerű ábrázolását. E mulandó világban minden jelent valami örökkévalót: az elhulló virág az élet értéktelenségét, a megrendíthetetlen szikla az egyház állandóságát. A látszat és a lényeg között óriási az ellentét. Az egész világ egy nagy színpad, amelyben tragédiák és komédiák játszódnak le. A létet természetesen nem csak tragikusan lehet élni, hanem vidáman, gyönyörűségben is. A barokk irodalom fő témái közé tartozik a testiség, az élvezet, a pompa, a játék megjelenítése. A mártírkultusz, az elragadtatott halálvágy, a világtól elvonuló keresztény vagy stoikus magatartás, a magányba menekülés, a memento mori ( emlékezz a halálra ) és a vanitatum vanitas ( hiúságok hiúsága ) mellett a carpe diem ( éld a napot ), az elröppenő pillanatot megszépíteni igyekvő érzékiség szintúgy barokk sajátosság, sőt a kor lényegét éppen a két pólus között fennálló feszültség adja meg. A barokk építészet éppúgy egy csillogó, felszínes életet élő arisztokratikus társadalom önkifejeződése, mint a többi barokk képzõmuvészet.

BIEDERMEIER: a XIX. század első felének stílusirányzata - a romantika és a klasszicizmus kispolgári változata, legjellemzőbb vonása az érzelmes intimitás.

C-CS

DADAIZMUS: avantgardista mozgalom 1915 és 1922 között mely a háború okozta kiábrándultságot nihilista ( mindent tagadó ) anarchizmusban próbálta feloldani - a teljes tagadás álláspontjára helyezkedve utasítják el a polgári civilizációt, kultúrát, rációt és logikát - ennek jegyében tevékenységük fő célja a botrányokozás lett.Valóságos vihart kavart az avantgard első periódusának záróakkordja, a dadaizmus. Az izmusok legféktelenebbje minden ellen tiltakozott, mindent tagadott. Provokált, rombolt, játszott, léháskodott - és szenvedett, mert a háború szabdalta világban többé nem lehetett hinni. Így művészetellenes is volt. Duchamp bajuszt ragasztott Mona Lisának, használati tárgyakat talapzatra helyezve megalapítja a “ready-made” szobrászatot. Tzara újságpapírt és ollót ajánl a versíráshoz egyetlen eszközül. Még saját nevükből, a szótárban véletlenszerűen lelt Dadából is gúnyt űznek, jelentéseit sorolva: vesszőparipa, paci, hobbi, szent tehén farka, kocka, anya. A zürichi Cabaret Voltaire 1916 februárjában hirdet először dada-estet. A dada rendezvényeken a szó, a zene, a képző- és mozgásművészet eszméi egyszerre voltak jelen, mintegy az összűvészet fogalmát parodizálva. Estjeik többször fulladtak botrányba. Pedig az értelmetlenség kultuszának gyökere a pacifizmus. A dada cinizmusát, nihilizmusát a háború elleni indokolt tiltakozás motiválja. Menekül a háborút elfogadni képes ember elől: nevetésbe, ősrítusokba, brutalitásba. A dada művészete jelművészet, jelei mögött azonban nincs racionális jelentés. A nonszenszre épít, hisz világélménye a létértelmetlenség. Legfeltűnőbb jegye a szupergroteszk, mellyel az elidegenültséget élik és éltetik az alkotók. Módszerük a szabad akció, antistílusuk így az action gratuite (logikai és lélektani szempontból indokolatlan, megmagyarázhatatlan cselekedet) jegyében alakul. Minden szándékuk ellenére mégis teremtettek: a konvenciókat teljesen elvető magatartást, a tagadás lehetőségének a felmutatását, a szabadság bátorságát.

DEHUMANIZÁCIÓ: a műalkotás megfosztása az emberekre való vonatkoztatottságtól, az avantgardizmus egyik tünete.

DICHROIC ÜVEGEK: lásd: üvegfajták

E-É

EKLEKTICIZMUS: a XIX. század második felében elterjedt építészeti irányzat - egymáshoz nem illő tartalmi-formai elemek összefércelése a műalkotásban - a mű belső egységének a hiánya.

EXPRESSZIONIZMUS: avantgardista mozgalom 1905 és 1920 között - a színpadi formák szimbolikussá alakítása, a szimultanizmus, montázs jellemzi - a naturalista művészettel szembefordulva az ember belső érzelmi-indulati tartalmainak kivetítését tekintette céljának. Németországban indult útjára az expresszionizmus festészeti és irodalmi mozgalomként. Folyóiratok, évkönyvek ( Die Brücke, Der blaue Reiter, Der Sturm, Die Action ) szerkesztőségében csoportosuló alkotók nevezték magukat expresszionistáknak. Fénykoruk a tízes évekre esik. Központi fogalmuk: az Emberért Kiáltani. Az embert féltették, a humánum kollektív igényével léptek fel, a szubjektum, az ember jogaiért, lehetőségeiért emelték fel szavukat.

A hangsúlyozott vázlatosság, az erős kontúrok, a tiszta színek, a fa- és linómetszetek, a tus, az árnyalatok nem ismerése a képzőművészek eszközei. Az irodalom és a képzőművészet a filmre is hat. A rendezők gátlástalanul alkalmazzák az élményfokozó fény-árnyék játékot, a kivételes pózokat, a groteszk mimikát, az absztrakt díszleteket ( Wiene: Doktor Caligari, Eizenstein: Rettegett Iván, Land: Dr. Mabuse stb. ). A zeneszerzők is új eljárásokat találnak a hang színei és árnyalatai helyett, a dodekafónia és az atonalitás jelenti az új hangzást.
Néhány expresszionista kép

FUTURIZMUS: avantgardista művészeti mozgalom századunk első harmadában, általános jellegzetessége a múlt és a jelen tagadása, a technika, a mozgás, a jövő, a sebesség, a dinamizmus dicsőítése - művészeti módszerére a modern élet sajátos kifejezőeszközeinek keresése jellemző.

Az irányzatok története a futurizmussal kezdődik. ( futuro = jövő ) 1909-ben adta ki az önmagát addig francia költőnek tekintő F.T. Marinetti olasz folyóiratában az első kiáltványt: “Megállapítjuk, hogy a világ nagyszerűsége új szépséggel gazdagodott, a sebesség szépségével...Egy versenyautó, kirobbanó lélegzetű kígyókhoz hasonlatos vastag csövekkel díszített motorházával...szebb mint a Győzelem istennőjének szamothrakéi szobra...”

GÉPI HÚZOTT ANTIK ÜVEGEK: lásd üvegfajták

GÓTIKA: az európai középkor stíluskorszaka, amely a XII. század elejétől a XVI. század elejéig tartott, területenként eltérő kezdettel és befejeződéssel. Franciaországban és Németországban alakult ki, jellemző jegyeit az épitészeti alkotások szemléltetik ma is a legjobban. Irodalom és művelődéstörténeti fogalomként a XX. század elején kezdték el használni. Az irodalomban a gótika legjellemzőbb jegyei: a harmónia keresése az evilágiság és a transzcendencia, a vallássosság és az élet szépségei közt, törekvés az optimizmusra, érzelmesség, fénymisztika, elegancia, romantikus és kalandos vonások.Hatott rá az antik műveltség, az arab udvari kultúra, a kelta legendakör és középkor vallássossága. Főbb műfajai: vallásos legenda, misztikus irodalom, lovagi epika, szerelmi líra.

GROTESZK: az olasz grotta = barlang szóból ered - összetett esztétikai minőség, a félelmetes, torz vagy fenséges vonások ötvöződnek bájos, kedves vagy kicsinyességében komikus elemekkel, a rémület és nevetés együttes hatását váltva ki. A komikus hiba, a képzavar, az össze nem illő elemek társultsága a komikum tiszta formáiban feloldódik, míg a groteszkben ez a hiba nemcsak központi erejű, hanem feloldatlan és feloldhatatlan marad, időtlenné emelődik, s bizarrságának megfelelő világszemléletet fejez ki. Megjelenítésének lényegi eszköze a szerkezet: a mű elemeinek egymáshoz való viszonya. A groteszk mű világa zárt, s benne minden lehetséges: reális és irreális, látszat és való egymásba játszanak át, akárcsak a komikum és tragikum, a fenségesség és az alantasság, a naturalizmus és a fantasztikum. Gyakran ábrázol visszataszító, undort keltő elemeket, torzságot, rútságot, épít a halottá dermedő élet és a megelevenedő mechanizmus borzongató ellentétére. Életrehívója az elidegenedettség, belőle következik a szorongás, a félelem, a kétségbeesés látomásos megjelenítése. Az abszurd művekben is gyakori a groteszk jelleg, de a groteszk fogalma nem azonosítható az abszurddal.

HENGERELT ÜVEGEK: lásd üvegfajták

I-Í